- Pár éve még többet lehetett olvasni önről, azóta kicsit eltűnt. Mi az oka?
Nacsa Olivér: Ahogyan a legtöbb ember, én is mást véltem fontosnak huszonévesen, mint most, érettebb fejjel. Persze semmi olyat nem tettem, amit szégyellnem kellene, csak megváltozott az értékrendem. Talán ma már kevesebb dolgot vállalnék el, mint egykor. Azt hiszem, ennyi év tapasztalattal mondhatjuk, hogy bölcsebb lettem, ami például abban is megnyilvánul, hogy már csak akkor nyilatkozom, ha valóban van mit mondanom. Megfontoltabb, óvatosabb vagyok, és nyugodtabb életre vágyom.
- Ennek lehet köze ahhoz, hogy a válása utána ismét megállapodott, s már Pataki Szilvia színésznő a társa?
Nacsa: Talán igen. Szilvivel két és fél éve alkotunk egy párt, és szinte rögtön össze is költöztünk. Szilvivel mégis nagyon jól tudjuk működtetni a közös életünket. A szerelmi, párkapcsolati dolgok nekem nem mindig mentek egyszerűen. A negyvenhez közel már az élet ezen területén is másképpen kell gondolkodnom. Megtaláltam azt a társat, akitől sokat tanultam: nyugalmat, türelmet, és minden nap ad valami újat az életemhez. Nagyjából ugyanazok az igényeink, hasonló értékrenddel és célokkal rendelkezünk, nagy boldogság ez nekem. Szeretném hinni, hogy révbe értem.
A cikk folytatása a Blikk.hu-n olvasható.